56-Os Emlékkönyv

A kiadványról a Ceglédi Kék Újságban jelent meg cikk:

Megjelent az „56 a ceglédi Kossuth Gimnáziumban” iskolatörténeti füzet

Iskolatörténet vagy „nagytörténelem-könyv”?

 „A többet a kevesebbért elárulni annyi, mint a szellemi rangot elveszíteni…”

Nagyon szép és értékes kiadvánnyal lepte meg a Kossuth Gimnázium mindazokat, akik többet és hitelesebben szerettek volna megtudni az 1956-os helyi eseményekről. A kutatásokban már eddig is jeleskedett a Kossuth Múzeum (Dr. Kocsis Gyula és Reznák Erzsébet személyében), most utóbbi ennek a kötetnek is szerzőtársa.

Jó ötlete volt Dr. Kürti György igazgatónak, hogy kertelés nélkül, a kötet elején a kronológia után közvetlenül a főszereplők vádirata s az ítélet szövege olvasható. Mi történt Cegléden azokban a feszült hangulatú, de mégis mámorosító napokban? Október 26-ára ideért a forradalom, felvonulások és kisebb tüntetések kezdődtek, s nagygyűlés a Szabadság téren.

A kötet 5. oldalán lévő képen azonosított felvonulókat számmal jelölték meg, néhány névnél még nincs szám. Jó lenne őket is azonosítani, megtudni, kik voltak. Másnap már egy jól szervezett gyűlés zajlott Cegléden, s elindította azt a folyamatot, aminek során a forradalmi szervek „felálltak”. Így alakult meg a gimnáziumban a 3 fős Diákbizottság is. A történelem és szovjet hadsereg azonban nagyon rövid időt hagyott a kibontakozásnak és megtisztulásnak. Élet elleni erőszakos cselekmények nem történtek.

Ezért fájó olvasni azt a hosszú jogi iratot, amelynek következtében felelősen gondolkodó és bölcs embereket ítéltek el. Kik ezek a „rettenetes ellenforradalmárok”, akikre az akkori hatalom akkor lesújtott? Jákó János, Csendes István, Veres László, Kántor Rezső, Irházi Sándor, Asztalos István és Boldizsár János, akik a népi demokratikus államrend megdöntésére készültek, holott csak annyi történt, hogy Ceglédet a forradalom alatt is működtetni kívánták.

A főbűnösöknek kiválasztott személyek apja minimum a Horthy-érában csendőr vagy katonatiszt volt, esetleg maga is; mivel spórolt pénzét ők és családjuk nem itta el, némi földterülettel rendelkeztek. Végül nem lehetett őket a rendszer barátainak tekinteni egyéb okokból sem. Indokolatlanul súlyos büntetést kaptak, majd hátrányokat szenvedtek el, rajtuk az 1956-os szerepük stigmaként égett. De nem ők voltak az egyedüli és kizárólagosan meghurcolt személyek a városban. Fiatalok, tanulók és munkások, gazdálkodó és iparos emberek – és nagy számban tanárok. Azért is jó ezt a kötetet kézbe venni, mert az itteni ’56-osok válogatás nélkül megvannak benne. Világos lesz az olvasó előtt, hogy Dr. Jójárt József, Dr. Vörös Géza és Dr. Orosz József, Dizseri Sándor vagy Réthy Miklós mit tett Ceglédért. Találomra választottam ki neveket, amit az olvasás közben megjegyeztem. Másokat is. Ki volt Rónai Tibor, Radosza Mihály, Szabó János vagy Csehi Tibor és mások, akik nevét különféle okokból értelmetlen dolognak találtam leírni.

Nagyon jó és az igazság visszaszerzése, hogy beszélgetés és visszaemlékezés keretében Csendes István, Farkas Albert, Bertalan Tibor, Varga János, Dr. Ján László, Mózes Ágnes és sok más gimnáziumi diák és munkás fiatal tevékenységét végre a fiatal olvasók is megismerhetik. A kötetet színesebbé tette az a pedagógiai- szerkesztői „fogás”, hogy gimnazista riporterek is munkatársai lettek a kötetnek. 29 interjút készítettek, így legalább minden kikérdezés után pár fiatalnak ismét derengeni kezdett szívében ’56 napja s a forradalom üzenete. Kossuth városa kitett magáért, hiszen részben felnőtté válását itt élte meg Losonczi Géza, s város szülöttei, a Batonai fivérek vértanúk lettek – mindhárman a 301-es parcellában pihennek...

A kort megélve nem kis bátorság kellett ahhoz is, mint ahogy tették ceglédi fiatalok, akik számolták a régi 4-es úton a fővárosba haladó tankokat, vagy ahogy Csendes Istvánék próbálták útját állni a harckocsiknak a városban. Mennyire más arcát mutatta meg a város ezen az őszön, mennyire eltért ez attól, ami a városban volt Hruscsov látogatásakor…

Jól szerkesztett a kötet, talán arányosabban és nagyobb méretben is lehetett volna a szövegközi képeket beszerkeszteni. Viszont a színes képek elsőrangúak, mint az egész könyv is, amely nemcsak a szerzőket, illusztrátorokat és nyomdát, hanem dr. Kürti Györgyöt és Mezeiné Kónya

Teréziát is dicséri.

ESDÉ

Megjelent:

Ceglédi Kék Újság. XVI. évfolyam 47. szám 2008. november 19.